A biomimikri a fenntarthatóságot figyelembe véve a természettől les el technikákat. Jól szemlélteti a biomimikrit Georges de Mestral, egy svájci villamosmérnök története. Georges éppen szabadságát töltötte kutyájával az Alpokban. A sétákat követően hosszú percekig szedegette hűséges cimborája szőréből a bogáncsokat. Így nyílt alkalma megfigyelni, hogy a bojtorján termésének kialakítása milyen hatékony tapadást biztosít kutyája bundáján. Georges nem állt meg a megfigyelésnél, hamarosan a bojtorján termésének és a kutya szőrének mintájára elkészítette a tépőzár első prototípusait. 1955-ben szabadalmaztatta ötletét, ma pedig már az egyszerű ruházati elemektől az űrkutatásig számtalan formában találkozhatunk a tépőzárral.
A biomimikrit számtalan tudós, szakember használta és használja jelenleg is munkája során, a Magosfa Alapítvány projektje ezt a megfigyelésen alapuló kísérletezést kívánja bemutatni, szemléltetni iskolások számára. A projekt keretében a partnerség szervezetei nemzetközi együttműködésben biomimikri tananyagot fejlesztettek, majd a kipróbálását vállaló iskolákból egy-egy tanárt Hollandiába utaztattak egy tanulmányútra, ahol megismerhették az elkészült tartalmakat. A projektpartnerek szintén tanárokat hoztak el, így a hazai résztvevőknek lehetősége nyílt találkozni cseh, holland és szlovák pedagógusokkal is.
A megvalósításról pedig dr. Kurucz Mártától a Magosfa alapítvány szakmai munkatársától és kuratóriumi tagjától, valamint Neumayer Évától a Magosfa alapítvány elnökhelyettesétől kaphattunk bepillantást.